Válaszok a kérdésekre

Hogy miért hoztam létre ezt a blogot? Erre több válasz is adható.
Szeretném, ha az emberek a mai világban nem úgy fognák fel a vadászokat és magát a vadászatot, mint negatív cselekményt, személyeket.
Szeretném, ha végre elfogadóbbak lennének velünk, hiszen nem azért vagyunk, hogy öljünk.
Szeretném, ha felfognák, hogy ez egy körforgás. Nem abból áll, hogy kimegyek és puff. Az erdőt gondozni kell, a benne lévő élőlényekkel együtt. A vadakat etetni kell, olykor védeni is. Ápolni a természetet, hiszen ha nem marad meg, akkor az unokáinknak mit fogunk mutatni? Hogy fogjuk neki elmagyarázni, hogy milyen érzés a naplementében sétálni egy repce föld szélén és magunkba szívni a friss illatokat? Hogy fogjuk nekik megmutatni a vígan játszó róka kölyköket? Miként írjuk le nekik a bikák összecsapását, harcát és ennek hangját, amely a vadászat egyik legszebb ünnepe? Óvni kell a természetet. Olykor újraépíteni, olykor létrehozni. Ennyi az egész. :)

Ha belegondolsz, irigyek lehetnének ránk inkább. Mert mi tudjuk, miként szólal meg a rigó a felkelő nap sugarában. Tudjuk, a bika éles hangját felfedezni az őszi levelek között. Tudjuk a tehenet meglesni a fiatal borjával. Tudjuk kikapcsolni a mobiltelefonunkat és átadni magunkat a természetnek. Talán ez nálunk a legfontosabb. A mai rohanó világban az emberek többsége függ a telefonjától. Legyen az fiatal vagy akár idős. Itt nem lefelé nézünk a mobilunkra, hanem előre, hogy meglássuk azt, amit más ember észre sem vesz. Nem csak nézni kell, látni is. Nem elég, ha csak képernyőn keresztül nézed a világ dolgait. Sokkal inkább fogsz rá emlékezni, ha át is éled azokat!

Ha velem tartasz, a következő bejegyzésekben az erdőn töltött óráimar fogom bemutatni egy kicsit pozitív gondolkodással, hogy az emberek lássák, milyenek vagyunk mi, vadászok.:)